2022. október 11., kedd

Ez nem kirándulás!

    Életem első terepgyakorlatáról is persze, hogy majdnem elkéstem....De szerencsémre felettébb furcsa túravezetőnk és a már majdhogynem mindent megélt Mitsubishi L300-as terepjáró megvártak.

    Én sosem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi információt el lehet mondani Pestről, de a már említett vezetőnk csak úgy zúdította ránk a "fun fact"-eket a fővárosról. Nem szívesen szummáznám, hogy mennyi maradt meg belőle. Kifejezetten furcsa, de rövid utazás után megérkeztünk a Naszályra. Koordinátákkal és EOV adatokkal bajlódtunk kicsit az első állomásunkon, ahol az igencsak tapasztalt túravezetőnk eléggé sajátságos pedagógiai eszközeivel (amelyeket előszeretettel alkalmazott a későbbiekben is) egy életre a fejünkbe véste: "Ez nem kirándulás, hanem tanulmányi túra!" 

    Apropó, tudtátok, hogy a Naszály kb 35 km-re van az ELTE Lágymányosi Campustól? Ha tudjuk két hely EOV koordinátáit, akkor egy egyszerű piatorasz-tétellel ki tudjuk számolni a köztük lévő távolságot. Végre használtam egy matek tételt matek órán kívül is, megérte emeltezni belőle... Emellett megismertük a tűlevelű borókát, bemásztunk egy barlangba, ahol a fejünk felett csüngtek a kicsi denevérek és megtudtuk, hogy az átlagos túrázási sebesség kb 3-4 km óránkén.

                                          

    Ilyen izgalmak között másztuk meg rohamléptekben a hegyet, és meg kell mondjam, a 9 fős társaság legidősebb tagja, lelkes geológus vezetőnk bírta a legjobban a hegyre való "felkapaszkodást". Azonban a látvány a csúcsról kompenzálta a felmászás fáradalmait.

                                 

    Ez a vidék igencsak bővelkedik természeti kincsekben. Láttunk selymes levelű molyhos tölgyet, az út szélén burjánzó vadszedret, kékes zöldes hátú álganajtúró bogarat és a környékre nagyon jellemző gyönyörű, de egyben mérgező őszi kikericset.

                                                   

    A karsztvidékekre jellemző víznyelők mellett dolomittal és mészkővel is találkoztunk. Utóbbit bányásszák is a hegy túloldalán. Ezt a bányát látogattuk meg másnap és kedvenc túravezetőnk is velünk tartott aznap. Hogy hol van bánya a közelben? Ha valaha a 2-es főúton, Dunakeszin keresztül utaztok és Vác irányába felnéztek a hegyre, akkor a vöröses rész, amit sokszor nagyon helytelenül tájsebként aposztrofálnak, nem más, mint a Váci Mészkőbánya. Nagyon izgalmas volt betekinteni a bánya életébe. Láttunk fúró-és törőgépet, megtudtuk, hogy robbantásos kitermelés folyik, láttunk érdekesebbnél érdekesebb kúpkarsztokat és a bánya tetején, miközben a csodálatos dunai panorámában gyönyörködtünk, néhány csipkebogyó bokorba is belebotlottunk.

    Mindkét nap dokumentálnunk kellett valahogy a látottakat és a hallottakat. Így ahol tudtunk, jobbnál jobb fotókat és jegyzeteket készítettünk a jegyzőkönyveinkbe. Az odaúthoz hasonlóan a kirándulás, bocsánat tanulmányi túra alatt is rengeteg információ hangzott el. És mi próbáltunk minél többet lejegyzetelni és megérteni. Első terepgyakorlataink szerintem kifejezetten érdekesre sikerültek. Kicsit mélyvízbe dobtak minket és rendesen el is fáradtunk, de nagyon érdekesek és izgalmasak voltak. A pontos 14 órai végzésnek meg kifejezetten örültünk.

                               


1 megjegyzés:

Jég veled!

    E heti keddünk igen kalandosra sikeredett. Nagyon ködös volt a reggel, és én ezt kihasználva fotózgattam az egyetemre menet. Hagyhattam ...